A világörökségről

„A Római Birodalom határai” világörökségi helyszín

A Hadrianus-fal (Nagy-Britannia) 1987-ben vált a világörökség részévé. 2005-ben a Rajna és Duna közti németországi határszakasszal (helyi elnevezéssel Obergermanisch-Raetischer Limes) bővült, és ugyanabban az évben a Világörökség Bizottság ülésén egy új, országhatárokon átnyúló világörökségi helyszín létrehozásáról döntöttek „A Római Birodalom határai” néven, amely  így egy nemzetközi sorozatjelölés alapja lett. A hosszútávú cél az, hogy a Római Birodalom egykori határának minden megfelelően megőrzött eleme e viágörökségi érték részévé váljon, mind Európában, mind pedig a Közel-Keleten, illetve Észak-Afrikában.
A Hadrianus-fal és a germániai limes felvétele után “A Római Birodalom határai” világörökségi helyszín következő bővítését a skóciai Antoninus-fal – a Birodalom legészakibb és legfejlettebb határának – felvétele jelentette 2008 júliusában. Közben Ausztria, Magyarország, Szlovákia és Horvátország is kinyilvánította abbéli szándékát, hogy a római határvonal országuk területén elhelyezkedő szakaszát a világörökség részévé tegye. Szíria és Jordánia római erődítményei pedig szerepelnek az adott országok várományosi listáin, így immár nem nehéz egy olyan világörökségi helyszínről álmodni, amely magába foglalja az ázsiai és afrikai határhoz köthető létesítményeket is.
Azon országok képviselői, amelyek már kifejezték szándékukat, hogy a területükön található határszakaszt felterjesztik a világörökségi címre (Ausztria, Horvátország, Németország, Magyarország, Szlovákia és Nagy-Britannia), egy munkacsoportot hoztak létre. Ez a munkacsoport 2003-ban Pozsonyban tartott első találkozójuk helyszíne után a Pozsonyi Csoport nevet viseli, és a határvidék régészeti és tudományos tanácsadó testületeként működik. A csoport „A Római Birodalom határai” világörökségi helyszín meghatározására az alábbi javaslatot tette:
A Római Birodalom határai világörökségi helyszínt a Trajanus császár uralkodásától Septimius Severusig (kb. Kr. u. 100–200) fennállt határ kell, hogy alkossa, azokkal a más periódusokból származó katonai létesítményekkel együtt, amelyek a határ mentén találhatók. Ezek katonai táborok, erődök, tornyok, a limes-út, mesterséges útakadályok és a határvidékkel közvetlenül kapcsolatba hozható polgári létesítmények.” A meghatározásba a külső őrállomások és a belső erődök nem tartoznak bele.
Az eddig „A Római Birodalom határai” világörökségi helyszín részeként nevezett és elfogadott határszakaszok mind mesterséges határok, esetükben egy emberkéz alkotta vonal kapcsolja össze az egyes katonai létesítményeket. A legtöbb európai országban azonban a limes természetes határokat – például folyókat (Rajna, Duna) – követett. 2007 őszén Szlovákia és Magyarország kulturális minisztériumai végleg eldöntötték, hogy az országuk területén lévő limes-szakaszaikat jelölik a világörökségi címre. A „Danube Limes” projekt, amely a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetésével folyik, fő célja a magyar és szlovák limes-szakaszok védelme és fejlesztése a világörökségi nevezés által.

(letölthető változat)